Pünkösd hétfői szlováknyelvű katolikus szentmise

Keresztúr szlováksága zömmel római katolikus felekezetű, azonban kisebb számban jelen vannak az evangélikusok is. Felekezettől függetlenül az egyik legfontosabb keresztény ünnep a pünkösd. Rákoskeresztúron visszatérő hagyományként elevenítette fel Nemzetiségi Önkormányzatunk a pünkösd hétfői szlovák nyelvű szentmisét. Évről évre pünkösdhétfőn újból felhangzik a szlovák nyelvű liturgia. A szentmiséken Balik Béla plébános atya celebrálta, szlovák nyelven. Előfordult azonban, hogy Szlovákiából érkezett hozzánk miséző atya.

Az ünnep legfontosabb mondanivalója a Szent Lélek kiáradása, melynek köszönhetően az addig bujdosó és elkeseredett apostolok szívét megtöltötte az Atya Isten és újból megerősíttet a Krisztusban és a feltámadásban vetett hitet. A Szent Lélek csodája a nyelveken szólás volt, már ekkor a jelenlévők a saját maguk anyanyelvén halhatták az örömhírt az apostolok és tanítványok szájából. Ez különösen fontos számunkra, mint nyelvi kisebbség. Így pünkösd napja az a nap, mikor a keresztúri szlovákok anyanyelvükön hallhatják és befogadhatják az evangéliumot.

Persze az ünnep nem lenne teljes a közösen eltöltött idő nélkül. Évente különböző szlovák hagyományőrző körök, kórusok, művészek előadása gazdagítja ezt a csodálatos napot. Többek között: Herencsár Viktória cimbalom művész, az Ozvena – Budapesti Szlovák Kórus, a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület, a Rozmaring Hagyományőrző Népdalkör, a Cinkotai Hagyományőrző Népdalkör, az Isaszegi Csatangoló Tánccsoport, ecseri, maglódi táncosok és persze a Keresztúr Néptánc Együttes és a Keresztúr Szlovák Asszonykórus.

Nagypénteki mosakodás

A hagyomány szerint az ecseri Szerelem patak vize nagypénteken mágikus erővel rendelkezik. A tiszta víz a keresztény hit tanítása alapján az élet, a lelki megtisztulás és a termékenység szimbóluma. Ebből fakadóan tulajdonítottak elődeink varázslatos erőt a falun keresztül folyó nagypénteki víznek. A néphit úgy tartotta, hogy aki ezen a napon megmosdik a patakban, az egészséges, fiatal és szép marad a következő esztendőben. Ezért minden évben kimentek a patakhoz mosakodni, hogy annak varázslatos erejében részesülhessenek.

Aszódi Csaba András

Szokás szerint ezen a napon emlékezünk meg Jézus Krisztus kereszthaláláról. A megemlékezésen felidézzük a vidék falusi mindennapjait, vallási szokásait, és az eseményt az ahhoz illő környékbeli magyar, illetve szlovák nyelvű keresztény dalok eléneklésével gazdagítjuk. Majd elődeinkhez híven mi is megmossuk arcunkat a patak vizében.

Ezek után az ecseri hagyományőrzők szívélyes fogadtatásban szokták részesíteni a vendégeket a patak közelében található tájházban, ahol enni-innivaló mindig van bőséggel.

Kukoricamorzsolás

A kukoricamorzsolás kedves színfoltja a falusi életnek kellemes és hasznos téli időtöltés volt .A megszáradt kukoricát a felhasználás előtt le kell morzsolni. A kukoricamorzsolás régen kedvelt téli elfoglaltsága volt amikor többen összejöttek, szomszédok barátok a család apraja nagyja és beszélgetés, mesélés , éneklés közben a kukorica csőről  lefejtették a szemeket. Ez általában tenyérrel történik, segédeszközül egy lemorzsolt csutkát használnak hozzá. A kukorica a múltban nemcsak az egyik legfontosabb takarmány-, hanem tápláléknövényünk is volt. A szemekből kukoricadarát és lisztet őröltek őrlővel, darálóval. A durvább dara takarmányként, a finomabb és a liszt pedig emberi eledelként szolgált.

A kukoricamorzsolás hagyományát próbáljuk ma feleleveníteni. Az ötletet Derczbach Erzsike vezetésével már 10 éve valósítottuk meg. A kerület óvodáiban, iskoláiban, nyári táborokban és különféle rendezvényeken rendszeresen rendezünk morzsolást a gyerekek bevonásával. Persze ha egy idősebb is szeretné kipróbálni, őt is szívesen látjuk!

Próbáltunk egy olyan foglalkozást kialakítani, ami tartalmilag sokoldalú és a gyermek aktivitására és kreativitására épül. Szeretnénk a gyermekeket élményekhez juttatni, valamint biztosítani számukra a kreatív alkotás lehetőségét és a fantázia szárnyalását. Morzsolás közben a gyerekekkel játszunk énekelünk mesélünk.