2026. május 29-én délután egy színvonalas és magával ragadó musicalnek adhatott otthont a Gózon Gyula Kamaraszínház. A közönség nem mindennapi produkciónak lehetett tanúja: a szlovákiai Szenc városának Magán Alapfokú Művészeti Iskolája vendégszerepelt nálunk. A diákok a klasszikus és szívmelengető Szépség és a Szörnyeteg című musicalt hozták el a kamaraszínházba. Bár fiatal amatőr színészekről van szó, a színvonal mindent felülmúlt.
A fellépő gyerekek és fiatalok elképesztő energiával, fegyelemmel és tehetséggel töltötték meg a teret. Nem túlzás kijelenteni, hogy igazi, profi szinten kápráztatták el a közönséget. A mozdulatok, a színpadi jelenlét és a tiszta játék mind arról tanúskodtak, hogy a háttérben komoly, alázatos és professzionális munka folyik.
A sikeres vendégszereplés és a vastaps is bizonyítja, hogy a művészetnek nincsenek határai. Ez a csodálatos délután nemcsak egy egyszeri kulturális bemutatkozást jelentett, hanem egy gyümölcsöző kapcsolat kezdetét is. Önkormányzatunk, a Rákosvölgye Népi Kulturális Hagyományőrző Egyesület és a Magán Alapfokú Művészeti Iskola a közös munkát a jövőben is folytatja!
A folytatásra október 22-én került sor Szenc városában ahová az Asszonykórus kapott meghívást az Idősek hónapja rendezvényre. Az eseménynek a szenci a gyönyörűen felújított Zsinagóga adott otthont.
A múlt évben átadott épület kulturális programok megvalósításának ad otthont. A műsor a művészeti iskola tanulói a Keresztúr Asszonykórus és a szenci Limbora Énekkar csodálatos előadásával kápráztatta el a közönséget.
Asszonykórusunk előadását a közönség tapsviharral és ujjongással jutalmazta. Asszonyaink meghatódva és mélyen elérzékenyülve fogadták azt a szeretetet amit a közönség árasztott felénk.
Keresztúri szlovák csokrot és a fele magyar fele tót Bartók gyűjtést énekeltük őseink szülőföldjének tiszteletére.
Az elhangzott énekeket 300 évvel ezelőtt hozták magukkal őseink szülőhelyükről.
Három tartalmas napot töltöttünk Szlovákiában köszönhetően Renáta Madarászovának a Magán Alapművészeti Iskola tulajdonosának és igazgatónőjének.
Az első napon az előadás és az azt követő vendéglátás és a közönséggel való ismerkedés, beszélgetés után fáradtan de nagyon büszkén és meghatódva foglaltuk el szálláshelyünket.
A következő napon a reggeli órákban meglátogattunk egy napközi otthont, amelyet előző nap adtak át. A városnak köszönhetően egy nem használt épületet újítottak fel erre a célra. A napközi otthon nyugdíjasok és mozgássérült fiatalok számára készült.
A következő helyszín az úgynevezett török ház volt, amely ma a helytörténeti múzeumnak ad otthon. Itt is tárlatvezetésben volt részünk, majd egy csomó kiadványt, könyvet kaptunk ajándékba a szenci helytörténetről.
A következő program a polgármesteri hivatalban folytatódott, ahol az alpolgármester látott vendégül és bemutatkoztunk és meséltünk a XVII. kerületi szlovákok betelepüléséről és a mai helyzetünkről.
A következő program a Művészeti Iskola megtekintése és megismerése az ott folyó munkáról, melyet az Igazgató nő tartott.
Ezután egy rövid ebéden vettünk részt. Majd Nagyszombat felé vettük az irányt, ahol egy idegenvezető mutatta be a templomok városát. Megtekintettük a városközpontban lévő várostornyot, mely a régi időkben a törökök elleni védekezés fő bástyája volt. A következő helyszín a Keresztelő Szent János székesegyház megtekintése volt. A kora barokk építészet remeke ma műemlék. Innen a felújított Szent Miklós Bazilika felé vettük az irányt. Az idegenvezetőnk részletes előadás keretében ismertette meg ennek a gyönyörű bazilikának a történetét, mely az 1543 és 1820 között esztergomi érsek székesegyházi temploma volt.
Az estét a szenci Szent Miklós templom szlovák miséjén és az azt követő felújítást bemutató előadáson vettünk részt. A templomnál lévő Mária-oszlopnál befejezésül Máriás énekeket énekeltünk.
Az énekekkel méltóképpen és lélekben gazdagon fejeztük be ezt a mozgalmas napot.
Másnap, indulás előtt tettünk egy nagy sétát, ahol a szenci napfényes tavak gazdag turisztikai kínálatával ismerkedtünk meg. Itt vettünk búcsút kedves vendéglátóinktól Renáta Madarászovától és kedves családjától.
És akkor még itt nem ért véget az utazásunk, mert innen a szlovákiai Farnadi Rozmaring kórushoz indultunk. Ahol megismerkedtünk egy hasonló asszonykórussal, mint a miénk.
Szeretettel fogadtak és láttak vendégül szlovák knédli, sült hús és párolt káposzta ebédre, mely nagyon finom volt és mindenkinek nagyon ízlett. Reméljük, hogy velük is lesz alkalmunk a közös munkára és mi is vendégül láthatjuk majd őket Rákoskeresztúron.
Papné Polereczki Rozália
